Köszönöm!!!

2008 február 24. | Szerző: babyke |

 Nem bánom ami törént,mert melletted megtanultam feledni,s elengedni a múltat,élvezni a jelent s várni a jövőt.Melletted olyan dolgot fedeztem fel magamban,melynek létezéséről eddig nem is tudtam.Köszönöm neked,hogy akkor,abban a pillanatban velem voltál,s újabb énemet ismerhettem meg személyed által. Talán e pár találkozásból többet tanultam,mint eddigi életem során.

Megtanultam,erősebb vagyok,mint azt gondoltam,mert:” Nem az az erős,aki nem esik el, Hanem aki mindig fel tud állni.”

Megtanultam elengedni azt kit szeretek nagyon,mert:” Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd. Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.

Megtanultam beletörődni…beletörődni abba,hogy akármennyire is szeretnénk valamit,nem mindig kaphatjuk azt meg,hisz ez az élet,gondoljunk csak bele,mi lenne ha mindent megkapnánk amit csak szeretnénk?Elveszne az a varázslatos érzés mit akkor érzünk,mikor küzdelmek árán valamit a magunkénak tudhatunk,mikor felemelt fővel azt mondhatjuk:-Igen,az enyém,megdolgoztam érte.S ott van a másik oldala is a dolognak:” Amit a cél elérésével kapunk közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.”

Megtanultam,hogy minden rosszban van valami jó,s minden jóban van valami rossz,

Megtanultam feledni a rossz emlékeket,s megtanultam emlékezni a jókra,

Megtanultam,hogy apró dolgok,hatalmas örömet szerezhetnek,hogy a boldogságot az apró örömökben leled meg

Megtanultam,hogy minden gödörből van kiút,mert:” Ha rombadőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert sokszor a romok fölött, a legszebb virágok nyílnak.”

Megtanultam átértékelni a dolgokat,s más szemmel nézni a világra,

Megtanultam,hogy él bennem mélyen egy gyermek,melyet soha,de soha nem szabad elvesztenem,mert:”Viseld a magad kis maszkját,ha muszáj,hogy megóvd a benned rejtőzködő gyermeket a világtól,s ne hagyd elveszni ezt a gyermeket barátom,mert akkor felnősz és meghalsz.”

Megtanultam” Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon.”

Megtanultam,hogy “Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét.”

Megtanultam,hogy ” Néhány ember csak egy pillanatra kapcsolódik hozzánk,míg mások örök nyomot hagynak ,és sosem merülnek feledésbe…..”

Megtanultam,hogy „Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”

Megtanultam ,hogy”Élet az,ami velünk történik,miközben nekünk más terveink vannak.”

Megtanultam ,hogy„Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, és lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb.”

Megtanultam,hogy”Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!”

Megtanultam,hogy”Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal… És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó… És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével… És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez…egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér… Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked… És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… hogy valóban erős vagy… és valóban értékes.
Megtanultam,hogy”Az optimista egyáltalán nem az aki soha nem szenvedett, hanem az, aki átélte és legyözte a kétségbeesést.”

Megtanultam,hogy “Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.”

de a legfontosabb,hogy megtanultam minden ember mellett újabb ént fedezhetek fel magamban.Voltam,aki voltam,de melletted az lettem aki most vagyok…

Csodálatos érzés,hogy egy új embert ismertem meg,s tudni…ez is én vagyok.

És most már tényleg értem:

“Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”

Aki már átélt hasonló dolgot az életében,az tudja igazán megérteni ezt az idézetet,de addig csak az eszével értelmezi,s ha megtörténik a „csoda” akkor fogja csak igazán érezni és átértékelni újra,s rájön,többet rejt-e pár sor,mint azt gondolta volna,mert“A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott, de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla.”

És most már tudom… SZABAD VAGYOK,mert „Szabad az,aki képes felállni és mindent maga mögött hagyni anélkül,hogy visszanézne.”

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol…

 

Köszönöm,hogy olyat érezhettem amit még sohasem!!!!