Kusza gondolatok

2008 február 21. | Szerző: babyke |

Alapjában egy vidám természetű lány vagyok,sokat nevetek és bohóckodom…De ma más vagyok.

Hiányzik valaki aki talán soha nem lesz velem,akit talán soha nem látok már egy percre sem.Szép álom volt amíg tartott…s lehet álom is marad örökre.Bárcsak újraélhetném a perceket,bárcsak vele lehetnék…de nem tehetem.Azt hiszem szeretem.

Sok idő után,ő volt az első aki mellett magam lehettem.Nem szólt rám,amikor hülyéskedtem,nem mondta hagyd abba,kislányosan viselkedsz.Tetszett neki,s én vele együtt nevettem.Olyan jó volt,mint még sohasem.Szeretném ha most újra ittlenne,s egymás karjaiban álomra hajtanánk fejünket.

Vajon most hol lehet,mit csinál,kivel nevet?Gondol ő is rám?Gondol arra hogyan tovább?Hisz még nem dőlt el sorsunk végleg,csak annyit mondtam ne találkozzunk egy ideig,s talán így könnyebb lesz dönteni,merre tovább.Zavaros minden,talán ha ittlenne könnyebb lenne minden,talán ha nincs velem neki könnyebb eldöntenie.Nem tudom.Semmit sem tudok már.Félek,ha újra látjuk egymást…az lesz az utolsó találkozás.Talán kételyek közt jobb élni,mint tudni azt…nincs tovább.Talán…Talán nem.