Vélemény
2008 március 3. | Szerző: babyke
Milyen ez ideális társ?!
Hát erről mindenkinek más a véleménye.Vannak akiknek konkrét elképzeléseik vannak.
Legyen sportos,vékony,duci,magas,alacsony,jóképű,barna haj-barna szem,szőke haj-kék szem,legyen kedves,aranyos,vicces,romantikus,legyen autója,pénze,lakása…stb.
Egyszóval,van ideáljuk…(bár aki a romantikus szó után leírt dolgokra fekteti a hangsúlyt,az nem igazán mondhatja egy pasiról/nőről,hogy az „ideálom”)
Na mindegy…Sokan kérdezték már tőlem,hogy miért nincs barátja egy ilyen szép lánynak?!Na igen,ez az egyik kérdés amitől a falra tudnék mászni…Honnan tudjam erre a kérdésre a választ…Aztán jön a következő mondat,amitől már tényleg a hajamat tépem…”Biztos túl válogatós vagy!”….De ez még semmi,ekkor megkérdezik,hogy milyen az ideálom?!
Nincs konkrét ideálom és nem tudom miért nincs egy ilyen szép és tündéri lánynak barátja,mint én…
Nem vagyok válogatós.Egyik volt barátomra sem lehet azt mondani,hogy egy Don Huan volt.Engem nem érdekel,hogy szőke vagy barna hajú…Zöld a szeme vagy kék,esetleg barna…Nem érdekel mennyi pénze van…van-e lakása,autója.
Soha nem ilyen szempontok szerint válogattam meg a párjaimat.
Egy a lényeg és talán ami a legfontosabb….Ha meglátok valakit…fogjon meg benne valami,érezzem azt az érzést amit nem érzek egy úgymond számomra „közömbös” ember iránt.Fontos a kisugárzás…Ugyanakkor lehessen vele beszélgetni,poénkodni.Ha a helyzet úgy kívánja legyen komoly.Érezzem mellette magam nőnek és egyben egyenrangú társnak is….
Nagyon fontos számomra,hogy olyannak fogadjon el amilyen vagyok.Legyen kompromisszumképes,de ugyanakkor érezzem,hogy férfi és néha igenis álljon a sarkára.Nem szeretem ha valaki „papucs”. Az őszinteség és a hűség is nagyon fontos….Sorolhatnám még tobább az apró-cseprő tulajdonságokat-amik akár el is hagyhatóak,nem olyan fontosak-de nem teszem.
A lényeg,hogy a külső nem olyan fontos,persze az ember azért vonzódjon a párjához…mert hát azért az is fontos,de számomra a legfontosabb,hogy fogjon meg benne valami és önmagam tudjak lenni mellette…legyen meg az összhang köztünk…
Z-nek!
2008 március 1. | Szerző: babyke
Kedves Z! Elég naiv vagy,ha azt hiszed a barátod leszek.Gondolkozz egy picit…Hogy is lehetne ilyen kapcsolat köztünk?!Én többet érzek irántad és ezt te is nagyon jól tudod. Véleményem a barátságról: Először is,szerintem nem létezik két ellentétes nem között barátság,pont azért,mert az egyik mindig többet érez a másik iránt. „Csak a barát vonzalma önzetlen:nincs benne érdek,sem az érzékek játéka.A barátság szolgálat,erős és komoly szolgálat,a legnagyobb emberi próba és szerep.”/Márai Sándor/ Soha nem úgy fogok nézni rád,ahogy egy igazi barátra néznék. Soha nem úgy fogok tanácsot adni,ahogy azt egy igazi barátnak tenném. Soha nem fogok igazi barátként tekinteni rád,mert soha nem is leszel az. Soha nem leszünk igazi barátok!!!!Ez van… Tehát,ha azt írom neked..lehetünk barátok…ezt értem pontosan: Persze,hogy lehetünk barátok…csak ne hívj fel,ne írj sms-t és felejts el örökre!!!!!!!!!!!!!Én is ezt teszem…Kérlek ne nehezítsd meg!!!
Időjárásjelentés-kedvjelentés
2008 február 29. | Szerző: babyke
Térésgünkön hidegfront vonul át.Borongós a hangulat,kisebb záporokkal,néhol elszórtan napsütés is előfordulhat. Éjjel jelentősen megnövekszik a felhőzet,kisebb ködfelhők alakulhatnak.Felhőszakadás egyelőre nem várható.
Komolyra fordítva a szót…
Néha elég erősnek érzem magam ahoz,hogy elfogadjam azt ami van,de néha nagyon keményen küzdök önmagammal.Én többet szeretnék,de ő egyelőre egy barátnak tart csak…Nem lehetek telhetettlen,így tehát ebbe kell beletörődnöm.Ez is valami nemigaz?!Ki a kicsit nem becsüli,a nagyot nem érdemli…De akkor is,miért nem sikerül?Jólérezzük egymással magunkat,tetszünk egymásnak…stb.
Azthiszem szeretnék most egy 5 éves kislány szerepébe bújni és földhözvágva magam hisztizni…Wáááá,marhára elegem van…
Kérdések
2008 február 28. | Szerző: babyke
Elképzelhető valamelyik?Létezhet,hogy a barátok egymásbaszeretnek?Létezik,hogy szerelemből barátság lesz?És ha valamelyik létezik is,akkor melyik és miért?Vagy ha valamelyik nem létezik,akkor miért nem létezik?
Létezik fiú és lány között barátság?És ha igen,miért?Ha nem,miért nem?
Ha egy fiúnak tetszik egy lány vagy fordítva,jól érzi magát vele,összhangban vannak egymással,összeillenek,mind külsőleg,mind belsőleg…A fiú miért nem akar semmit a lánytól vagy fordítva?
Köszönöm!!!
2008 február 24. | Szerző: babyke
Nem bánom ami törént,mert melletted megtanultam feledni,s elengedni a múltat,élvezni a jelent s várni a jövőt.Melletted olyan dolgot fedeztem fel magamban,melynek létezéséről eddig nem is tudtam.Köszönöm neked,hogy akkor,abban a pillanatban velem voltál,s újabb énemet ismerhettem meg személyed által. Talán e pár találkozásból többet tanultam,mint eddigi életem során.
Megtanultam,erősebb vagyok,mint azt gondoltam,mert:” Nem az az erős,aki nem esik el, Hanem aki mindig fel tud állni.”
Megtanultam elengedni azt kit szeretek nagyon,mert:” Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd. Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.
Megtanultam beletörődni…beletörődni abba,hogy akármennyire is szeretnénk valamit,nem mindig kaphatjuk azt meg,hisz ez az élet,gondoljunk csak bele,mi lenne ha mindent megkapnánk amit csak szeretnénk?Elveszne az a varázslatos érzés mit akkor érzünk,mikor küzdelmek árán valamit a magunkénak tudhatunk,mikor felemelt fővel azt mondhatjuk:-Igen,az enyém,megdolgoztam érte.S ott van a másik oldala is a dolognak:” Amit a cél elérésével kapunk közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.”
Megtanultam,hogy minden rosszban van valami jó,s minden jóban van valami rossz,
Megtanultam feledni a rossz emlékeket,s megtanultam emlékezni a jókra,
Megtanultam,hogy apró dolgok,hatalmas örömet szerezhetnek,hogy a boldogságot az apró örömökben leled meg
Megtanultam,hogy minden gödörből van kiút,mert:” Ha rombadőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert sokszor a romok fölött, a legszebb virágok nyílnak.”
Megtanultam átértékelni a dolgokat,s más szemmel nézni a világra,
Megtanultam,hogy él bennem mélyen egy gyermek,melyet soha,de soha nem szabad elvesztenem,mert:”Viseld a magad kis maszkját,ha muszáj,hogy megóvd a benned rejtőzködő gyermeket a világtól,s ne hagyd elveszni ezt a gyermeket barátom,mert akkor felnősz és meghalsz.”
Megtanultam” Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon.”
Megtanultam,hogy “Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét.”
Megtanultam,hogy ” Néhány ember csak egy pillanatra kapcsolódik hozzánk,míg mások örök nyomot hagynak ,és sosem merülnek feledésbe…..”
Megtanultam,hogy „Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”
Megtanultam ,hogy”Élet az,ami velünk történik,miközben nekünk más terveink vannak.”
Megtanultam ,hogy„Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, és lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb.”
Megtanultam,hogy”Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!”
Megtanultam,hogy”Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal… És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó… És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével… És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez…egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér… Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked… És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… hogy valóban erős vagy… és valóban értékes.
Megtanultam,hogy”Az optimista egyáltalán nem az aki soha nem szenvedett, hanem az, aki átélte és legyözte a kétségbeesést.”
Megtanultam,hogy “Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.”
de a legfontosabb,hogy megtanultam minden ember mellett újabb ént fedezhetek fel magamban.Voltam,aki voltam,de melletted az lettem aki most vagyok…
Csodálatos érzés,hogy egy új embert ismertem meg,s tudni…ez is én vagyok.
És most már tényleg értem:
“Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”
Aki már átélt hasonló dolgot az életében,az tudja igazán megérteni ezt az idézetet,de addig csak az eszével értelmezi,s ha megtörténik a „csoda” akkor fogja csak igazán érezni és átértékelni újra,s rájön,többet rejt-e pár sor,mint azt gondolta volna,mert“A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott, de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla.”
És most már tudom… SZABAD VAGYOK,mert „Szabad az,aki képes felállni és mindent maga mögött hagyni anélkül,hogy visszanézne.”
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol…
Köszönöm,hogy olyat érezhettem amit még sohasem!!!!
Miért?
2008 február 23. | Szerző: babyke
Miért kell az embereknek megbántaniuk másokat?De nem az ő hibája,én voltam túl naív.
Ha akkor..ott…abban a pillanatban máshol vagyok,mindez nem történik meg.Bárcsak visszacsinálhatnám…de nem lehet.Dühösnek és egyben gyengének érzem magam,de tudom,hogy túlélem és minden jobb lesz.Hisz egyszer fent,egyszer lent…De most nagyon fáj,megalázva érzem magam.Miért mindig én?!Miért nem lehetek egyszer igazán boldog,annyi mindenen mentem keresztül ahoz képest,hogy csak 21 éves vagyok…miért kapom még a sok fájdalmat?!Miért csak arra kellek a pasiknak?Miért nem lehet engem szeretni?Igazságtalan az élet!!!Minek élünk,ha folyton szenvedünk?Az elmúlt két év volt a legborzalmasabb számomra,annyi mindenkit elveszítettem aki fontos volt.Talán ez a sorsom…
Bárcsak lenne erőm elmesélni mindent….
Fájdalom
2008 február 21. | Szerző: babyke
Ismered
azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és
nem teljes az életed, mert nem
kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt,
amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég,
mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett
világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked,
káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem
érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami
olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem
bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a
szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész
eddigi életed egy pontosan felépített, muvészien
kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul
a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós
ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod
tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded
róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak
mégy, közben törni, zúzni szeretnél, nekimenni ennek az
átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs
esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a
hiány. A hiány. Az fáj.
Kusza gondolatok
2008 február 21. | Szerző: babyke
Alapjában egy vidám természetű lány vagyok,sokat nevetek és bohóckodom…De ma más vagyok.
Hiányzik valaki aki talán soha nem lesz velem,akit talán soha nem látok már egy percre sem.Szép álom volt amíg tartott…s lehet álom is marad örökre.Bárcsak újraélhetném a perceket,bárcsak vele lehetnék…de nem tehetem.Azt hiszem szeretem.
Sok idő után,ő volt az első aki mellett magam lehettem.Nem szólt rám,amikor hülyéskedtem,nem mondta hagyd abba,kislányosan viselkedsz.Tetszett neki,s én vele együtt nevettem.Olyan jó volt,mint még sohasem.Szeretném ha most újra ittlenne,s egymás karjaiban álomra hajtanánk fejünket.
Vajon most hol lehet,mit csinál,kivel nevet?Gondol ő is rám?Gondol arra hogyan tovább?Hisz még nem dőlt el sorsunk végleg,csak annyit mondtam ne találkozzunk egy ideig,s talán így könnyebb lesz dönteni,merre tovább.Zavaros minden,talán ha ittlenne könnyebb lenne minden,talán ha nincs velem neki könnyebb eldöntenie.Nem tudom.Semmit sem tudok már.Félek,ha újra látjuk egymást…az lesz az utolsó találkozás.Talán kételyek közt jobb élni,mint tudni azt…nincs tovább.Talán…Talán nem.
Új élet kezdődhet
2008 március 4. | Szerző: babyke
Most már több,mint 2 hónapja itthon ülök,mert nem lehet munkát találni.Néha úgy éreztem,hogy minden ellenem fordult.Beadtam egy csomó helyre az önéletrajzomat…szinte feleslegesen.Rengeteg helyről nem kaptam visszajelzést…vagy ha kaptam is,nem vettek fel,mert vidéki vagyok és közölték velem,hogy ha sikerül beköltöznöm a városban,akkor szívesen elbeszélgetnek velem újra.Hát marha jó,gondoltam magamban…aztán miből költözzek be?!Gombokból???Ha nincs munkám,nincs pénzem,tehát nem tudok elköltözni itthonról…A másik meg az,hogy a munkaügyitől nem kapok semmi juttatást,mert pályakezdő vagyok…hehe,gondoltam ennél rosszabb már nem lehet.Tévedtem…Megkérdeztem meddig számítok pályakezdőnek,erre közli velem a srác,hogy 25 éves koromig.Hát hadd ne írjam le mit gondoltam abban a pillanatban amikor ezt meghallottam.
Nagyon örülnék annak,ha elköltözhetnék és önálló életet kezdhetnék már.De így???Teljesen reménytelennek tűnt az egész és szép lassan kezdtem kiborulni…Aztán nagy nehezen úgy döntöttem elvégzek egy tanfolyamot.
Jelentkeztem is a munkaügyin keresztül TB ügyintézőnek,ha már munkát nem tudnak adni…legalább ezzel el tudjam foglalni magam.Bár kedvem nincs hozzá,de legaláb ingyen van,támogatják az utazást 90%-ban és még keresetpótlékot is kapok.Ebből tudok annyi pénzt összegyűjteni,hogy megvalósítsuk a tervünket barátnőmmel,ugyanis május-június környékén szeretnénk elköltözni mindketten.Remélem sikerül és remélem ezzel a papírral már könnyebb lesz munkát találnom,mert én tényleg nagyon szeretném…
Reméyneim szerint a holnapi nappal tehát új fejezetet nyithatok az életem naplójában…Holnap lesz ugyanis a felvételi…csak sikerüljön.
Új életet kezdhetnék,elfoglalnám magam és talán nem lenne annyi időm gondolkodni a Z-vel kapcsolatos dolgokon sem….
Bárcsak minden úgy alakulna,ahogy azt elterveztem…Nagyon örülnék neki!
Aki olvassa a blogom…kérem szurkoljon nekem!!!!
Oldal ajánlása emailben
X